Ételallergiabolt

Regisztráció Elfelejtettem a jelszót!
Hírlevél

Keresés
 
Legyen kezdőlap!
 » Hírek, érdekességek
 » Receptek
 » Ételallergia-információk
 » Könyvek, folyóiratok
 
 
 
 
 
 
 
 

Tisztelt látogatók!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy a portál átalakítás alatt van, jelenleg nem frissül.

Átmeneteileg a webáruház sem üzemel, kérjük, ne rendeljenek!

Megértésüket köszönjük.

Családi Háló Közhasznú Alapítvány


A karácsonyi édességek története a szaloncukortól a Mikulás-figurákig

Márton Márk, 2008-12-02
A téli napforduló ünnepe az emberiség talán egyik legrégebbi ünnepe. Ezt a napot, amely a Gergely naptár szerint december 25-re esik, már az ókorban is megünnepelték, ekkor a Napisten, Mitrász születésnapjaként. Még Aurelianus Császár rendelte el, hogy e napon a római birodalom egész területén ünnepet tartsanak a legyőzhetetlen Nap tiszteletére. A kereszténység sok szokást és szimbólumot átvett a régebbi vallásokból, ezért kultúrkörünkben a Karácsony ünnepét Jézus, az örök Nap, az igazság Napjának, az Isteni Fényforrás a születésnapjaként tartjuk számon.

Miért a fenyő lett a karácsony egyetemes szimbóluma?
A karácsonyi szokások közül napjainkban legelterjedtebb a karácsonyfa állításának hagyománya. Karácsonykor, régebben szokás volt más örökzöldeket is díszítésül használni, de mi illene jobban a „Fény ünnepéhez”, mint a „Fény fája”. A karácsonyfa neve is ezt tanúsítja, hiszen fenyőnek és Lucnak hívják. Az előbbi a fény szavunkból ered, míg az utóbbi szláv közvetítéssel, a latin lux (fény) szóból származik.
 
Maga a karácsonyfa egyben egy kozmikus jelkép is, a „világ fa” amely Istennőt, a Szűzanyát jelképezi, gömb díszei pedig az égitesteket szimbolizálják. A régi időkben a karácsonyfát almával, dióval, édességekkel és színes, tarka díszekkel ékesítették, tetejére angyalka vagy Jézuska díszt tettek, gyertyáit először szentestén, utoljára pedig vízkereszt napján gyújtották meg.
 
Az első karácsonyfák
A legenda szerint az első karácsonyfát Luther Márton állította 1536-ban Wittenbergben gyermekeinek, de mai ismereteink szerint Jézus születésnapját karácsonyfával először csak 1605-ben, Strassburg környékén ünnepelték meg. Írásos feljegyzések tanúskodnak arról, hogy ekkor már almával, aranyfüsttel, papírrózsával és cukorral díszítették a karácsonyfát.
 
Magyarországon Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvoda megalapítója és báró Podmaniczky Frigyes evangélikus édesanyja állított először fenyőfát karácsonykor az 1820-as években. A karácsonyfa állítás eleinte csak az arisztokrácia körében volt szokás, de az 1840-es évektől már a módosabb polgároknál is divatba jött. Érdekesség, hogy a reformkorban még minden gyerek külön-külön kapott karácsonyfát, később már csak a lányok és a fiúk együtt kaptak egy külön fát, míg napjainkban egy család már csak egy fát állít.
 
A szalonok édessége
A reformkorban már nemcsak a karácsonyfa hódított, de francia mintára, a főúri házak és tehetős polgárok házainak fogadó szobáit „szalonoknak” kezdték elnevezni. A szalonokban, a vendégvárásához rendszerint volt egy kis cukorka is tálakra kihelyezve, amely később díszként felkerült az itt felállított karácsonyfákra is. Jókaitól tudjuk, hogy családjában az 1870-es évektől vált rendszeressé a karácsonyfa „szalonczukkedlivel” való díszítése. A korabeli karácsonyfa állítók a gyümölcsök és szaloncukorkák mellett habcsókot és mézeskalácsot is akasztottak a fára. Ez a szokás a mai napig él, de a napjainkra a diót és az almát lassan kiszorították az üvegdíszek.
 
Kik készítették a szaloncukrot?
Az édességkészítés hajnalának számító XV. században a gyógyszerészek voltak az édes termékek előállítói. Ekkor a nyalánkságokat még nádcukorból készítették, s meglehetősen drága csemegének számítottak. A XVII. századtól az édességkészítés Európa szerte lassan elkülönült a gyógyszerészettől, és a korabeli „tsemege-tsinálók” árukínálata a tésztaféléken kívül cukorból és tragantból készített plasztikus kompozíciókkal, asztaldíszekkel bővült. Magyarországon Széchenyi használta először a cukrász kifejezést a reformkorban, de ekkor még a díszmunkák alapján a cukrászatot inkább „művészetnek” és nem ipari tevékenységnek minősítették.
 
A szaloncukor „őse”
A szaloncukor „ősének” tekinthető fondant-cukorkáról már XIV. századi francia feljegyzések is tesznek említést. Azzal kapcsolatban, hogy a fondant cukorka hogyan került Magyarországra, megoszlanak a vélemények. Egyes feltevések szerint a XVII. században egy francia cukrász, Pierre Andre Manion vitte magával a fondant cukorka készítésének titkát Németországba, ahonnan az hazánkba jutott. Más források szerint a török édességkészítők, már itt Magyarországon is állítottak elő fondantszerű terméket, amit gyümölccsel ízesítettek. Az azonban bizonyos, hogy hazánkban a XIX. század elején már készítettek különböző fondant alapú cukorkákat.
 
A karácsonyfa állításának szokását tehát nyugatról vettük át, de a szaloncukor felhasználása a fenyőfa díszítéséhez döntően magyar szokás, amely a kezdetekben a volt monarchia más országaiban is csak szórványosan volt divatban.
 
Szaloncukor receptek és választék
A szaloncukor receptje már megjelenik a XIX. század végi receptkönyvekben. Kugler Géza 1891-ben megjelent „Legújabb nagy házi cukrászat” c. könyvében már 17 féle szaloncukor receptet ajánl. A karácsonyi cukrász mintakönyvekben pedig a különböző habcsókok, csokoládé díszek mellett sokféle formájú és díszítésű szaloncukrot is kínáltak. A szaloncukrokat először selyempapírba csomagolták, s erre került a színes sztaniol papír. A cukorkák igényes és tetszetős csomagolása érdekében, a cukrászok külön sztaniol papír mintakönyvet is készítettek, amelyből a vásárló a neki tetsző színárnyalatba csomagoltathatta karácsonyi szaloncukorkáját. A selyempapírra szokás volt kis képecskéket ragasztani, a végét pedig szaloncukor rojtozó géppel „rojtozták” a cukrászok. Budapesten és vidéken, a nagyobb cukrászdákban a két világháború között karácsony előtt saját készítésű szaloncukorral díszítették fel a karácsonyfákat, melyekből rendelni is lehetett.
 
Az első gyárak ahol szaloncukrot készítettek
A szaloncukor gyártásának gépesítése hazánkban több cég nevéhez is köthető. Gőzgépekkel felszerelt csokoládégyár, amelyben már szaloncukrot is gyártottak, már 1883-tól üzemelt a Szentkirályi utcában, Gerbeaud és Kugler csokoládé gyára pedig 1886-ban kezdte meg működését.
 
Csokoládé karácsonyfa díszek és csokoládé figurák
A csokoládékészítés a XVIII. században Európa szerte a gyógyszerészek, majd később a cukrászok feladatai közé tartozott. Csokoládé figurákat először angol és belga cukrászok készítettek, de az első figurák még tömörek voltak, megformálásuk pedig kézzel történt. Ezt megelőzően, a gyermekek által kedvelt csokoládé Mikulás valójában csokoládé ital volt.
 
Magyarországon 1934-ben kezdődött el a csokoládéfigurák gyártása. A figurákat a kezdetekben még porcelánszerű cukormáz bevonattal látták el. A feljegyzések szerint az első Mikulás-formákat Csvárics János bádogosmester készítette el, aki pléhlemezből kalapálta ki a kívánt formákat. Ebbe öntötték a forró csokoládémasszát, majd amikor kihűlt, megismételték.
 
 


Előző Következő

Cikk küldése e-mailben

Neved:
E-mail címed:
Címzett neve:
Címzett e-mail címe:
Kísérő szöveg:
Ellenőrző kód:  Kérlek írd be a képen látató szöveget!


(Kis és nagybetű eltérés nem számít!)

Kulcsszavak: karácsony, Mikulás, édesség, csokoládé, karácsonyfa
Kapcsolódó cikkek:
Karácsonyi receptversenyünk végeredménye
Karácsonyi ajándékok az egészség jegyében
Karácsonyi receptverseny
Karácsonyi gyógynövények és fűszerek
Csokival a magas vérnyomás ellen
Miért ne együnk csokit?


Látogassa meg Élelmiszerallergia.hu a ShopMania weboldalon



goldenbolt
WYW Globál Directory
   
     
  Impresszum | Céginfo | Bemutatkozás | E-mail | Médiaajánlat | Hirdetési árak | Adatvédelem | Bannerek | Feltételek | Jognyilatkozat | Linkpartnerek | Linkexhange | Horvátország | Linkdash | Partnereink