Amint az allergológusok kellő tapasztalatot nyernek ezzel az új terápiával kapcsolatban, úgy a különböző IgE által közvetített allergiás megbetegedésekben lehet majd az anti IgE-antitesteket használni. Egy közönséges anti IgE molekula a szérumban található szabad IgE-antitestekhez, az IgE antitesteket termelő, B-sejtek felszínén lévő IgE-molekulákhoz kötődik, viszont nem kötődik a bazofilok (egy fehérvérsejttípus) és a hízósejtek membránján lévő IgE-molekulákhoz, és bizonyos alacsony affinitású IgE-receptorokhoz, a B-sejtek, a fehérvérsejtek, a vérlemezkék és egyéb sejtek felszínén.

Az anti IgE antitestek létrehozásának farmakológiai célkitűzése az volt, hogy csökkentsék az IgE-koncentrációt a vérben, és csökkentsék a B-sejtek IgE szintézisét. Az anti IgE-re gyakran úgy utalnak, mint az IgE-t semlegesítő antitestre. Az anti IgE antitesteknek számos farmakológiai és immunrendszert szabályozó hatása van. Az anti IgE-nek hízósejt stabilizáló hatása is van azáltal, hogy a receptorok számát - amelyekhez az IgE kötődik - csökkenti. Ez úgy valósul meg, hogy a szérumban lévő IgE antitesteket az anti IgE-molekulák megkötik, és mihelyt egy IgE-molekula leválik egy bazofilről vagy hízósejtről, „elfogják”. Így az IgE–kötő receptorok felszabadulnak, visszajutnak a sejtekbe, és számuk is megcsappan.

Ha az IgE bazofilokon/hízósejteken lévő receptorok száma csökken, akkor az allergénnek sokkal nagyobb koncentrációjára van szükség ahhoz, hogy a bőrpróba pozitív reakciót mutasson.

Forrás: Journal of Allergy and Clinical Immunology