A vörösborban és egyéb alkoholos italokban az allergiás reakció kiváltásánál a hisztamin szerepét is vitatták. Kutatók kiderítették, hogy nem a hisztamin váltotta ki az allergiás reakciókat. Csersav, szulfitok, és maga az etanol is kiválthatja a tüneteket. Ezzel a tanulmánnyal azt akarták a kutatók bizonyítani, hogy a hisztamin-intolerancia okozója tényleg a hisztamin. A hisztamin-intolerancia tüneteit egészségeseknél is provokálták, mégpedig úgy, hogy a reggelihez folyékony hisztamint adagoltak. Az egészséges személyeknél ezzel a módszerrel 50 %-ban ki lehetett váltani a hisztamin-intolerancia tüneteit.

A hisztamin-intolerancia elméletileg 3 fő okra vezethető vissza:

1) Átmeneti, magas, az egész szervezetet érintő, általános hisztamin-koncentráció, ami részben a csökkent lebontó enzimaktivitásnak, illetve a nagyon gyors hisztaminfelvételnek, vagy a bélnyálkahártya fokozott áteresztőképességének köszönhető.

2) A fokozott hisztamin túlérzékenység a megnövekedett hisztamin receptorok számának tudható be. A plazma hisztamin szintje és a lebontó enzim szintje ebben az esetben normális.

3) A hisztaminnak a gyomor-bélrendszer receptoraira közvetlen hatása van, a szükséges általános, az egész szervezetet érintő hisztamin felszívódása nélkül. A hisztamin több receptoron, több szervben hat, szervenként különböző hatással. Csupán a gyomor-béltraktusban 4-et különítettek el. A plazma hisztamin és a lebontó enzim szintje itt is normális.

A vizsgálat során a leginkább érintett szervek voltak: a bél, a központi idegrendszer és a felső légút, főképp az orr. Az alanyok közül néhánynál a tünetek később léptek fel, nem azonnal. Ez azzal magyarázható, hogy a hisztamin receptorok elsősorban a bélrendszer alsó részeiben találhatóak.

Forrás: Allergy and Asthma Proc.